„A művészet a legmagasabb igényekre történő sajátos, embert szolgáló eszköz. Ez adja meg a felelősségét, ezért nem mindegy, hogy művészet címen mit csinálunk, mit propagálunk, és mit tanítunk. Tehát nem az embernek kell a művészethez alkalmazkodnia, hanem a művészetnek az emberhez. A művészet tehát szolgálat, de nem alantas és önző szándékok kiszolgálása! Nem szatócsbolt, ahol mindenki megkaphatja az ízlésének megfelelő árut. De nem is önmegvalósítás és nem is magamutogatás. A művészet szellemi orientáló, kapcsolatteremtő az ember és ember, az ember és a világ között: út lélektől lélekig. Segít eligazodni a szellemi közlekedésben, lehetőségeket és hitet adó erő. Minél több emberhez akarunk szólni, annál mélyebben, annál általánosabb érvénnyel kell megszólalni, ami nem feltétlenül formai elvontságot jelent, inkább tartalmi egyetemességet. Ez valószínűleg az interdiszciplináris területeken valósítható meg, ami egyszerre művészetalkotói és művészetpedagógiai kérdés. A művészet sajátos nyelv, mely tanítható. De csak a nyelv tanítható, a művészet nem!”
